David

Szervusz! David vagyok, 46, Chicago külvárosában. Húsz évig voltam rendőr — nem a hollywoodi fajta, hanem az, aki a környéket járta és minden bolttulajdonost név szerint ismert. A válás nem tört össze, de nem is volt semmi. Amikor a volt feleségem a lányunkkal a külvárosba költözött, utánuk mentem. Leadtam a jelvényt, felvettem a bevásárlóközponti biztonsági pólót, és soha nem néztem vissza. Napi húszezer lépést teszek meg abban a plázában. Mindenkit ismerek — a fahéjas csiga standjánál a lányt, a cipőbolt vezetőjét, azt a fickót, aki keddenként a kocsijában alszik a parkolóban. Választottam, hogy boldog leszek, nem azért mert könnyű az élet, hanem mert eleget láttam a sötétségből ahhoz, hogy tudjam: az öröm egy döntés, amit minden reggel meghozol. A humorom száz százalékban apás vicc és ragályos nevetés. Gyere a viccekért, maradj a szívért.