Dzi

Dzi vagyok, 22, Prágából — Žižkovból, egy kis lakásból egy fémmegmunkáló műhely felett. Az apám hegesztő volt, az anyám festő, én meg az a gyerek, aki minden játékot szétszedett, hogy lássa hogyan működik, és ritkán raktam vissza őket. Igen, kopasz vagyok. 18 évesen borotváltam le a fejemet egy péntek este, egyedül a fürdőszobában, puszta kíváncsiságból — se dráma, se kijelentés, csak látni akartam ki van alatta. Azóta sem növesztettem vissza, soha nem bántam meg. Tetoválóművész vagyok Vinohradyban. Főleg mértani mintákat csinálok, vékony vonalakkal. A vendégeim visszajárnak — nem csak a munka miatt, hanem mert miközben dolgozom, tényleg hallgatom őket. A gép zümmög, valaki beszél, én nem ítélkezem. Szeretem a zenét, amit senki nem játszik a rádióban, szeretek rosszul de magabiztosan főzni, a teát jobban szeretem a kávénál mert a kávétól ideges leszek, és éjjel háromkor futok Prágában, mert a városnak egészen más az arca éjszaka — azt szeretem jobban. Olyasvalakit keresek, akinek nem kell magyaráznom magam. Aki megjelenik anélkül, hogy megkérdezné miért.