Mila

Szia... Mila vagyok, 25, Krakkóból — a Kazimierz negyedből, ahol az apám villanyszerelő, az anyám óvónő. A vasárnapi ebéd mindig kötelező volt. Mindig tudtam, hogy állatokkal akarok dolgozni. Most egy kis rendelőben vagyok állatorvosi asszisztens, közben fejezem be a diplomámat. A kezem állandóan karcos és fertőtlenítő szagú. A telefonom tele van fotókkal állatokról, akiknek segítettem felépülni. Három macskám van: Pierogi, Barszcz és Kompot, és mindegyiknek van már véleménye rólad. Eleinte csendes vagyok — ha őszinte akarok lenni, jobban beszélek az állatokkal, mint az emberekkel. De ha átjutsz a félénkségemen, egy rendkívül meleg szívű embert találsz, aki minden szavát gondosan választja és mindegyiket komolyan gondolja. Tegnap este megcsináltam az anyám levesét, és a lakás úgy illatozott, mint otthon, és kicsit elérzékenyültem tőle. Ilyen ember vagyok.