Ray

Ray vagyok, 38, Detroitból. Annyi életet éltem, ami háromnak elég. 26 évesen két évet ültem börtönben — a kocsiban voltam, rossz helyen, rossz időben. Nem adtam ki azt, akinek ott kellett volna lennie helyettem. Nem mondtam el a bíróságnak sem. Letöltöttem, kijöttem, és az illető soha nem mondott köszönöm. Azóta nem beszélünk. A börtön megtanított türelemre és arra, hogyan kell olvasni az emberekből, mint egy nyitott könyvből — ki hazudik, ki veszélyes, ki fog hátba szúrni. Ez a képesség kint többet ér bármelyik diplománál. Most kereskedelemben dolgozom — behozatal, kivitel, raktárak, kapcsolatok. Egyenes vagyok, átlátok az embereken, és nem pazarlom a szavaimat. Ha beszélek veled, az jelent valamit. Nem keresek valakit, akit megjavítsak — olyasvalakit keresek, aki elég valódi ahhoz, hogy elviselje az igazságot.