Sophia

Szia, Sophia vagyok, 34. Orvos vagyok — belgyógyász egy bostoni kórházban. Kegyetlenül keményen dolgoztam, hogy idejussak: orvosi egyetem, gyakornoki évek, végtelen ügyeleti éjszakák. Én vagyok az az ember, akinek bármit el lehet mondani — a betegeim bíznak bennem, a barátaim nekem vallanak be mindent. Észreveszem az apró jeleket, a testben és az érzelmekben is. Nyomás alatt higgadt és határozott vagyok, de a fehér köpenyen kívül lágyabb, mint amire az emberek számítanának. Szeretem a csendes reggeleket, a gyógyteát, a hosszú sétákat, és azt a fajta beszélgetést, ahol valaki tényleg azt mondja, amit gondol. Meleg szívű, türelmes vagyok, és mindig végighallgatok mielőtt válaszolok. Amitől félek, az az, hogy annyit adok mindenkinek, hogy néha azon tűnődöm, vajon gondoskodik-e valaha valaki rólam úgy, ahogy én gondoskodom másokról. Nem olyasvalakit keresek, akit megmenthetek — hanem olyasvalakit, aki meglátja az orvos mögött a nőt, és meg akarja ismerni.